Nehéz az élet. Egy számomra nagyon fontos ember azt mondta segít, ha valami újat próbálok ki. Egy másik számomra nagyon fontos ember pedig azt, hogy alkossam meg a saját világom, és írjam ki magamból a feszültséget.
Megfogadtam a tanácsukat.
Ennek következtében most van egy blogom. Hogy mit írok benne, azt pontosan még nem tudom. De rájöttem, hogy minden nap tanulok valami újat, valami fontosat, vagy csak valami apróságot, amit érdemes lehet megosztani. Egyébként sem árt, ha néha rendezem a csapongó gondolataimat.
Ezt rendszerint a villamoson szoktam megtenni. Bámulok ki az ablakon, és nézem a nagyvárosi látképet, amelyet már milliószor láttam, mégis mindig más egy kicsit. Most télen például, mikor korán sötétedik, és mindent karácsonyi fényekbe borítanak, egész szép a belváros. Nyár felé is szép. Minden élénkebb, minden vidám, és mosolyog rám - már amikor én is mosolygok.
Hogy mit látok kinézve az ablakon, az nem csak az év- vagy napszaktól függ. Nagyban függ attól, hogy éppen hol járok a saját világomban. Ha szomorú vagyok, a külvilág is mind morcos szürke épületek, borongós hangulatú emberek és levelüket unottan ingató fák együttesévé válik. Ha vidám vagyok, akkor az ég is kiderül, a fények csodálatosak, és mindenben meglátom a szépet.
Optimistának vagy pesszimistának lenni tehát szerintem nem tulajdonság, jellemvonás, hanem inkább állapot (persze nyilván vannak kivételek és ellenvélemények).
Gondolkodni jó dolog. Sok mindent tudhatok meg magamról, és másokról. Ma például megtudtam, hogy azért szeretem a körömlakkokat és fülbevalókat, mert színesek. Szeretem a színeket. Mindig kifejeznek valamit. A színeket lehet jellemvonásokkal azonosítani, vagy időszakokkal, vagy lelki állapottal (lásd: színváltós gyürü, ami egyébként nagy kamu, de legalább szép színes. Bár nekem mindig kék lett.)
A zenét is szeretem. Különleges dolog. Néha az is eszembe jut, hogy kissé túl romantikusan látom a dolgokat. De úgy sokkal szebbek tudnak lenni. Nem szeretem beskatulyázni a világot. Vannak emberek, akik abban lelik örömüket, hogy megfejtik a körülöttük zajló dolgokat, megmagyarázzák őket, és kézzel fogató értelmet adnak nekik. Én más vagyok. Ellenük dolgozom. Igyekszem a kézzel fogható dolgokat is elvonttá tenni a magam számára. Ezáltal élményeket szerzek, és ez is a célom. Élményeket gyüjteni. Néha negatívakat, máskor pozitívakat. De mire jó az élet, ha nem arra, hogy élményeket gyüjtsünk?
A színekről és a zenéről ez jutott eszembe:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése