Egy mosolytól szebbnek érzem magam: kívül és belül is.
Egy mosoly mások arcára is mosolyt csalhat: ahogy a villamoson utaztam hazafele, bámulva az ablakon át az ismerős belvárost, és a nap eseményeit játszottam magamban vissza, egyszer csak azt vettem észre, hogy szélesen vigyorgok azokra az emberekre gondolva, akiknek aznap örömet szereztem - és a mosolyukkal ők is én nekem.
Egy mosoly bármikor oldja a feszültséget: tipikusan olyan ember vagyok, aki egy beszélgetés megakadásakor egy darabig bámul a másikra, kérdezgeti magától, hogy most mi is történik éppen, majd elmosolyodik. Általában a velem szemben álló reakciója is hasonló.
Egy mosoly többet jelenthet, mint azt gondolnánk: ez mind a két irányba igaz. Néha jól esik, ha valaki olyan néz a szemünkbe és mosolyodik el, aki különleges vagy fontos a számunkra - vagy csak valamiért jó látni a mosolyát. Viszont nem egyszer eszembe jutott már, hogy ami nekem csak pár izmocska megmozdításába kerül, másnak lehet, hogy kellemes pillanatokat okoz esetleg egy rosszabb napon...
Most is mosolygok, ahogy ezeket a sorokat írom, és remélem az is, aki olvassa. Mert mosolyogni jó dolog, különösen így Karácsony táján, mikor annyi nehézség és feladat szakad a nyakunkba, hogy néha még ezt az apró gesztust is elfelejtjük.
Szerencsésnek érzem magam, hogy minden nap van egy kis időm arra, hogy a gondolataimba merüljek, és az emlékeim fotóalbumában lévő képeket nézegessem kicsit. Mindenkinek kívánom, hogy szerezzen minél több kellemes és szép élményt az élete során, és találja meg a módját, hogy mosolyogjon rajtuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése