A magyarországi egészségügy szívás.
Nemrég elkövettem azt a fatális hibát, hogy megfájdult a derekam. Nyilván az első tennivaló, hogy ujjaimat keresztbe téve reménykedek, hogy valójában semmi bajom, és pár nap múlva elmúlik az egész.
Na hát ez nem jött be. Így kerültem bele abba a leginkább videójátékra hasonlító, megállíthatatlan küzdelemsorozatba, melyet (egyesek) magyar egészségügynek neveznek. Három nap alatt négy intézményt jártam be, voltam vérvételen, vizeletvizsgálaton, lett rengeteg negatív leletem, még az ortopédiára is sikerült beküzdeni magam - ez volt a legneccesebb. Most lelövöm a poént: továbbra sem mondta meg senki, mi bajom.
Level 1: A kerületi rendelő. Mert hát mégis ki nézzen meg először, ha nem a háziorvosom? (A szüleim, akik egyébként a vérvételt is elintézték, merthogy orvos/exorvos mindkettő, de ha bárki azt hiszi, hogy ez ide elég, az nagyon NAGYON téved...) Tehát lebattyogtam, mi a panasz? Fáj a derekam - mondtam. Ennél többet nem sikerült, mert az amúgy nagyon kedves aranyos gyerekorvosnéni elkezdett csengő-bongó hangon hadarni, nehogy véletlenül bármi más panasszal is előálljak, majd gyorsan felírt pár méregdrága, de annál hatástalanabb gyógyszert - ezzel ő le is tudta a magáét, jól van... Gyógyszerek kiváltva, szedve egy hétig, hatás semmi. Level 1 failed...
Level 1 - második próbálkozás: Kerületi rendelő. Megint. Nagy bizakodva mentem le, hogy akkor most megmondom a tutit, engem - meg a derekamat - azért még se lehet ennyivel elintézni, na! A fájdalom nem múlt el, most mi van, okoskám? Az első sikerélményt akkor könyveltem el, mikor a kedvesaranyosmosolygós dokinéni hadarás közepén egyszer csak abbahagyta a beszédet, és gondterhelt arccal maga elé meredt. Ezt a pillanatnyi leblokkolást - mondhatnám gyengeséget azonban kegyetlen ellentámadás követte - na jól van akkor, nagylány vagy te, menjél fel szépen oda a nagy épületbe vizeletvizsgálatra...
Elhűlten bár, de kezembe vettem az "S" jelzéssel ellátott beutalót és indultam fel a laborba - challange accepted, bonus level unlocked.
Bonus level: Azt figyeltem meg, hogy az ilyen orvosnépek mind azt hiszik, hogy aki odamegy az tökéletesen tudja, hogy mit, hogyan, hol és miért kell csinálni. Pedig ez roppantul nem így van... Végül is valahogy megoldom - mert ugye nagylány vagyok (itt már azt kívántam, hogy legyek inkább totyogós baba, azoknak nincs hasonló problémájuk - mondjuk általában a derekuk se fáj...) Szóval laza háromnegyed óra dekkolás után visszatértem a rendelőbe a lelettel - bonus level completed!
És - mit ad Isten - sikerült elcserélnem egy ORTOPÉDIÁRA SZÓLÓ BEUTALÓÉÉÉRT! Az nagy dolog ám - ismét "S"-sel. A dolog egyébként úgy néz ki, hogy asszisztens felhívja az ortopédiát, időpont van e...? Júliusban. Jó, akkor sürgős. Ja, akkor holnap háromra legyen szíves... - szóval kézhez kaptam egy újabb papírost, a bűvös "S"-sel a tetején, figyelmeztetés mellékelve: NE hagyjam elhajtani magam. Level 1 completed! Jók vagyunk!
Most jött csak a neheze...
Level 2: SZTK betegszolgálati pult. Bejutás az ortopédiára, avagy mission impossible. Csókolom ezt kaptuk, mit kell vele csinálni? (Itt fűzném hozzá azt a jó tanácsot, hogy ezen a pályán használjuk ki a segítő játékos jelenlétének lehetőségét, amennyiben rendelkezésre áll. Egyedül ez a pálya kicsit átlóg a megoldhatatlan kategóriából az "agyfasztkapszdeakkorsemegy" kategóriába...) Szóval a nagyon kedves és segítőkész betegszolgálatis néni elveszi a lapot és elhűlve látja, hogy piros "S" van ráfirkantva a tetejére, ejj-ejj, ez akkor fontos! Körülbelül fél órányi kétségbeesett telefonálgatás következett. Félreértés ne essék, a cél nem az, hogy tisztázzuk a helyzetet és a beteg mihamarabbi ellátáshoz jusson - ugyan már, naiv gondolat! Hanem hogy valami olyasmit találjanak, amibe bele lehet kötni - ez által jogosan, a felelősségre vonás alól abszolút felmentve lehet elbocsátani az illetőt.
Itt azonban mi aljas fegyverhez nyúltunk - FIGYELEM! - Jolly Joker következik: megkértük a betegszolgálatist, hogy legyen szíves adja írásba, hogy miért is nem hajlandók itt engem ellátni, mi a probléma. (Mert probléma az van bőven - csak kreativitás kell hozzá...) Na, ezt már nem vállalják be. Mert ami le van írva, netán még alá is van írva, az bizony megkérdőjelezhető, tehát az íróját felelősségre lehet vonni. Ez pedig túl nagy kockázat. Így jutottunk el a "doktor úr azt mondja, a melegebb éghajlat tenne jót a betegnek" szintjétől a "kérdezzék meg inkább a gyerekortopédiát" szintig. Ugyan ez a huzavona - most már kb. egy óra terjedelemben lejátszódott a gyerekortopédia betegszolgálatánál, de a Jolly Joker itt is működött. Végül szereztünk egy sorszámot. Na nem a gyerekortopédiára! A rendes, felnőttre...
Ennyi vacakolásba az embernek még a dereka is belefájdul! De most már sínen voltunk, level 2 completed, kifújjuk magunkat, hurrá!
Level 3: Ortopédia. El sem hittem, hogy ezt is megérjük! Nagyjából arra számítottam, hogy az utolsók után kerülök sorra, majd a doktor úr személyesen is beutal melegebb éghajlatra. Ehelyett meglepően hamar behívtak, alaposan megvizsgáltak - de tényleg! Még a röntgenre is leküldtek - ott, helyben, azonnal - tudom, hihetetlen! Nagyjából tíz perc alatt meg is volt a dolog, dokihoz vissza. A végén egy részletes lelettel, receptekkel és beutalásokkal távoztam, praktikusan a zombihulla fáradtsági szintjén és a meglepetéstől sokkos állapotban:
Ja, hogy itt a beteget komolyan is tudják venni? Erre én kérem - ezek után - nem számítottam...
Összegezve a történteket, a három aranyszabály:
Aki orvosi ellátáshoz szeretne jutni...
1. Az legyen nagyon türelmes. Szánjon rá egy délutánt. Vagy inkább egy napot... De a legjobb ha az egész hetét ennek áldozza!
2. Legyen felkészült! Fondorlatos! Már-már ravasz! Ismerni kell a Jolly Jokereket, különben az első akadályról lepattansz, mint kisgyerek az ugrálóvárról.
3. Szerezzen ismeretségeket az egészségügyben, mert a betegszolgálatis szemében egy törött lábú, meglőtt ember akinek a fejéből egy balta áll ki egyáltalán nem sürgős eset - ha csak nincs ott az "S" betű, vagy leginkább valami még ütősebb... - Röviden, az életed múlhat rajta.
Minden esetre a menetnek nincs vége, nagyon messze még az utolsó pálya. Úgyhogy ujjakat keresztbe tenni, és szurkolni! Level 3 completed!
Ja, és nekem még szerencsém volt - de mekkora...
