2011. december 26., hétfő

Elvarázsol...

"A magas, sötét, hosszú hajú lány egy panelház kapualjában találta magát - nem tudta, pontosan hol van, és csak remélte, hogy abban a városban, ahol két útitársa már várt rá egy temető melletti kis kunyhóban. Ha egy vámpír fáradtan utazik, kissé kétes kimenetelű az érkezés... De úgy tűnt, a megfelelő helyen van, mert ismerős arc közeledett felé a sötét utcán - egy kövér, alacsony, fekete inges férfi kalapban, kezében füstölő szivarral. Toriko egyik korábbi áldozata volt. A lány úgy döntött, régi ismerőse biztosan nem bánná, ha még egyszer - nos, kihasználná... Mindenhogy rosszul hangzott.

Toriko előrelépett, és elindult a férfival szemben. Mikor úgy egy méter távolságra megközelítette, elállta az útját. A férfi kérdőn nézett rá. Toriko vérvörös szemeit ekkor áldozata tekintetébe fúrta, mire az kiáltani akart, de a lány befogta a száját, és már harapott is. Szinte pulzált a levegő, ahogy a vámpír felszívta magát varázserővel. A férfi keze megrándult, majd egész teste remegni kezdett. Toriko rájött, hogy majdnem túl messzire ment.


Elengedte az áldozatot, aki ájultan rogyott karjai közé. Toriko bocsánatkérően nézett rá, holott tudta, hogy a férfi mindössze édes álmát alussza, és mikor felébred, már semmire nem fog emlékezni. Felemelte a testet, és egy közeli padhoz vitte, majd lefektette, és lassan elindult az utcán. Két lépés után azonban visszafordult, és vörös szemei felcsillantak. Izgatott lett. Nem, nem az éhségtől - arra gondolt, vajon mi járhat a férfi fejében? Csábította az ötlet, hogy egy pillantást vessen a gondolataira, egy kicsit megkavarja az álomképeket. A képessége megvolt hozzá, és ha valaha is próbálgatta volna, talán már tökélyre fejlesztve irányíthatná a megharapott ember gondolatait. Egy újabb veszélyes vámpírképesség, melyet Toriko szintén nem használt ki - eddig.


És ezúttal sem. Sikerült legyűrnie a vágyát, hogy szolgájává, öntudatlan zombivá tegye azt a szerencsétlen emberi lényt, aki - az elszívott vér mennyiségét nézve - akár egy napot is átaludhat.
 

Saját magán szörnyülködve undorral sóhajtott egyet, majd az élelemmel teli zsákot magához véve elindult az éjszakában."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése