2015. november 6., péntek

Mégsem vagyok fejlödöképes...

Égve hagytam a gázt.

Konyhatündéring

Megint felvettem a főzőkesztyűt. Ezúttal kicsit komolyabb volt a feladat, mint egy tükörtojásos reggeli elkészítése, ezért minden erőmet be kellett vetnem - hogy le tudjam passzolni másnak, de hát nem sikerült... Úgyhogy következzen a takonycorn!



 
A recept szerint (ami innen van, vigyázat angol!) kell bele popcorn (sose gondoltam volna...) meg takony, aminek az összetevői a vaj, barna cukor, vaníliaaroma, kukoricaszirup, pillecukor és sárga és zöld ételszínezék. (Ha a biosztanár kérdezné mi a takony ne ezt mondjátok, mert le fogja fikázni a válaszotokat...)
Kötelező taknyos viccek elsütve. Mondom, hogy ezekből az alapanyagokból nekem mim NEM volt:
- barna cukor (mert rasszista vagyok fehér volt itthon és úgyis bebarnul a procedúra közben, akkor meg minek...)
- kukoricaszirup (mert arról, hogy ez mi a bambusznádon fütyörésző répaember akar lenni, a google sokkal többet tud, mint én, plusz miért tennék a kukoricára is kukoricát...? Ilyet is csak az amcsik tudnak kitalálni... Ja, és kis hazánkban a beszerezhetősége is elég korlátozott.)
- sárga ételszínezék (illetve volt, de nem használtam mert rasszista vagyok majd később kiderül miért...)

Első fázis: a vajat lassú tűzön megolvasztani, belekeverni a cukrot (mennyiségeket azért nem írok, mert azt úgyis érzésre kell én sem tudtam követni mikor miből mennyit öntöttem, vágtam, dobtam és hajítottam még bele kétségbeesetten, hogy valami értékelhetőbbet kapjak. A küldetés első tanulsága: a karamellát egyszerűen LEHETETLEN elrontani. De tényleg. Én mindent megpróbáltam de onnantól kezdve hogy rájöttem, hogy amit csinálok, tulajdonképpen szimpla karamella, elkezdett hasonlítani rá és nem akarta abbahagyni... Pedig megszámlálhatatlanul sokszor felejtettem a tűzön, hogy odaégjen a kis szmötyi. Egyszer azért megpróbálta megbosszulni és alaposan elkezdett összeállni, úgyhogy villámgyors internetes SOS-keresés után ráleltem egy karamella receptre, és ezen felbuzdulva nyakon öntöttem őragacsosságát egy löttyintés hideg tejjel, hogy ugyan vegye már észre magát! Csak úgy sistergett a haragtól, majd helyenként kikristályosodott, de nagyrészt lehiggadthígult. Birkatürelemmel (Miért türelmesek a birkák...? Próbáltak már karamellát főzni...?) kevergettem nagyjából fél órát, és amikor feltűnt, hogy a képződött karamellazárványok mérete mindössze mikrométerekkel csökkent ez idő alatt, fogtam és kiszedegettem őket egy teáskanállal, kuka általi halálra ítélve a kis lázadókat. Mert rasszista vagyok diktatúra van.


Eljött a pillecukor ideje!
Mivel a karamellának aposztrofált trutymóm (ami nem égett oda, nem lett szén ízű - tudom, megkóstoltam*) most már arany- kávé- trutymóbarna színt öltött, úgy döntöttem itt az ideje megkísérelni beleolvasztani a pillecukrokat. Belelöttyintettem az előírt vaníliaaromát, majd belehajigáltam néhány fehér vagy halványsárga pillecukrot a zacskóból abban reménykedve hogy megvilágosodik. Nem csak a plötty világosodott meg, hanem én is: ez a cucc tényleg beleolvad! Belehajigáltam még bőkezűen pár pillecukrot, a rózsaszínt kihagyva, nem csak azért mert rasszista vagyok nem szeretem ezt a színt, hanem mert nem szerettem volna hogy a trutyim berózsaszínesedjen.

Mostanra halványsárgás-barnás színű trutyimba végül beleöntöttem egy fél teáskanál zöld ételfestéket. És *dobpergés* MOST derül ki, miért nem tettem bele sárgát: mert amúgy is elég sárgás volt, és a zöld belekeverése után felvette a tökéletes takonyszínt.

A kipattogatott kukoricát betettem abba az edénybe, amiben majd szállítani fogom - ugyanis ha a trutty egyszer rákerül, többé nem lehet áthelyezni. Komolyan, mindenki elfelejtheti a technokolt, ez a cucc sokkal menőbb! És organikus. (; *reklámvége*
Nagyjából másfél zacskó popcornra rákotorásztam a taknyot, majd óvatosan egy kanállal úgy-ahogy belekevertem. A pókhálószerűen nyúló zöldes szálaktól nem kell megijedni, ez teljesen normális! (Legalábbis amíg ennél a receptnél maradunk és nem egy hétre a mosogatóban hagyott tálnál. Bár ami azon nyúlik az lehet hogy már mászik is...)

Ezzel a takonycorn tulajdonképpen kész is! Ugye, milyen egyszerű...? Ha szeretnéd élvezni munkád gyümölcsét zöldségét (aminek egyébként sima karamellás popcorn íze van - mert... khm, nos az.) akkor egy darabig még ne nézz a mosogatni való edények irányába.
Ha mégis rászántad magad erre a bátor lépésre, először borzadj el, majd fújd ki a levegőt és indíts újabb SOS keresést a neten a beleragadt karamella/odaégett cukor kimosása jeligére... Lehet, hogy ezt a blogot is megtalálod vele. (; *reklámvége*
Ha mindent jól csináltál, akkor az edény alján maradt zöld ragacsod mostanra kiválóan alkalmas ujjlenyomat-vételre vagy varázsgyurmának: ha lassan húzod, nyúlik a végtelenségig, ha gyorsan húzod elszakad. Egy dologra nem alkalmas: kimosásra. De semmi vész, mert a google jó barát!

Figyelem, varázslat következik... Az élet azon ritka pillanata, amikor valami tényleg ennyire egyszerű - ugyanis ha még nekem is sikerült nem elrontani, akkor szilárd magabiztossággal állítható, hogy a dolog működik.
A vízzel teletöltött edényt fel kell rakni tűzhelyre, majd lefedve forralni benne a vizet. Nem kell bugyogásig, mert akkor a vizes zöld lé valószínűleg leniagarázik a tűzhelyre (történelmi pillanat: ez egy hiba amit NEM követtem el! Most épp...) és elárasztja azt. Ha ez megvan, öntsük ki a vizet az edényből és csodák csodája: kijött belőle a trutyi! Ami maradt az kripli szemmel nézve is elfogadható mennyiségű sikálással eltávolítható belőle.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lá... Ja nem, az nem ez az oldal. (: Minden esetre azt hiszem, talán fejlődőképes vagyok!


*Gyakorlott szakácsok azt mondják, mindent meg kell kóstolni! Nos, a karamella nem ilyen... ESZEDBE NE JUSSON hozzáérinteni a nyelved hegyét felületes fújkálást követően a fakanálon csillogó ragacshoz, mert megéget és ami még ennél is rosszabb, lesüllyedsz a szintemre...