2012. március 1., csütörtök

Tündérmese

A tündérmesék csodálatosak. Nagyon sok tanulság van bennük, aki meghallja, annak jó tanácsokat suttognak a fülébe, melyek vezethetik, amíg hisz bennük... Örülök, hogy én képes vagyok hinni a csodákban, a tündérmesékben, és szomorkodom, amikor úgy érzem, ez a képességem halványul, enyészik... Nem akarom, hogy elvesszen!

Ma is tanultam valamit a tündérmesékből. Azt, hogy a fájdalomra, az érzésekre igenis szükség van. Hogy ezek tesznek azzá, akik vagyunk. Lehet, hogy ezt tündérmesék nélkül is tudtam, de a megerősítés, a kis suttogás mindig jól esik az embernek.

Már többször írtam az én kis fotóalbumomról, ahova az emlékeket, az élményeket zárom. És bármikor visszanézegethetem őket. Van, hogy nem merem kinyitni ezt a kis képeskönyvet, mert félek, hogy amit benne találok az fájdalmat okoz majd...

Ez így is megy, pontosan. Látni, hogy mi mindenen mentünk már keresztül, hogy szerettünk, sírtunk, nevettünk, gyűlöltünk... Ezek az érzések sosem múlnak el a szívünkből, mindig csak halványulni tudnak, ahogy a sebeink begyógyulnak.

És sajnos néha a legkedvesebb emlék is fájdalmas sebeket ejt... Például egy-egy személy képe, aki nagyon fontos volt számunkra... De el kellett válnunk tőle. És ezek a sebek sajnos csak nagyon nagyon lassan gyógyulnak be.

Kénytelen voltam nemrégiben ismét fellapozni a kis fotóalbumomat, ugyanis egy rég nem látott barát felbukkant az egyik napfényes délután. Mikor megláttam, majdnem könnyek szöktek a szemembe, ahogy az emlékek eszembe jutottak...

Igen, a sebek, a fájdalom... Néha tényleg azt kívánom, bár megszabadulnék tőlük, de biztos vagyok benne, hogy megbánnám... Furcsamód azonban azt vettem észre, hogy mosolygok a képeken. És mikor eljöttem, bearanyozta a napomat ez a kis találkozás.

És nem fájt, na jó, talán egy lehelletnyit... De akkor is megérte. Megérte kinyitni az albumot, megérte beleragasztani ezt az újabb képecskét, megnézni a többit, majd egy mosollyal az arcomon bezárni. És egy új tapasztalattal a szívemben...

"Szükségem van a fájdalmamra. Ez tesz azzá, aki vagyok. Ez tesz Morgóvá."

1 megjegyzés: