Van úgy, hogy hiába a sok barát, a sok segítőkész ember akik szeretnek és mindenben melletted állnak, te mégis úgy érzed, hogy elvesztél, és nem tudnak már kihúzni a sötét gödörből...
Legszívesebben elfutnék ilyenkor, messze, messze az élettől, valami nyugodt helyre, ahol nincs semmi... Csak a béke. De ilyen is csak a filmekben meg a mesékben van...
És akkor nekünk, hús-vér embereknek mi marad, ha kialszanak a lámpák? Ha nem találjuk meg a kijáratot? Nem olyan ember vagyok, aki feladja... Szeretek a végsőkig küzdeni, vagy még tovább és azt gondolom, minden célt el lehet érni, ha valóban akarod.
De most úgy érzem, hogy ezt nem tudom... Hogy ez már nekem is sok, valami, amire képtelen vagyok. Csak egy teher amitől meg akarok szabadulni, és nem öröm már többé...
Ilyenkor mit csináljak? Mihez kezdjek? Kihez forduljak?
Kicsit úgy érzem, abba a helyzetbe kerültem, mint az általam megalkotott karakter... Hogy valamit gondolok, valamiben hiszek, és mikor szembesülök az ellenkezőjével, elvesztem...
Márpedig annak a darabnak nagyon nagyon rossz vége van...
Legszívesebben elfutnék ilyenkor, messze, messze az élettől, valami nyugodt helyre, ahol nincs semmi... Csak a béke. De ilyen is csak a filmekben meg a mesékben van...
És akkor nekünk, hús-vér embereknek mi marad, ha kialszanak a lámpák? Ha nem találjuk meg a kijáratot? Nem olyan ember vagyok, aki feladja... Szeretek a végsőkig küzdeni, vagy még tovább és azt gondolom, minden célt el lehet érni, ha valóban akarod.
De most úgy érzem, hogy ezt nem tudom... Hogy ez már nekem is sok, valami, amire képtelen vagyok. Csak egy teher amitől meg akarok szabadulni, és nem öröm már többé...
Ilyenkor mit csináljak? Mihez kezdjek? Kihez forduljak?
Kicsit úgy érzem, abba a helyzetbe kerültem, mint az általam megalkotott karakter... Hogy valamit gondolok, valamiben hiszek, és mikor szembesülök az ellenkezőjével, elvesztem...
Márpedig annak a darabnak nagyon nagyon rossz vége van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése