Minden évben eljön a pillanat, amikor elegem lesz a télből, a hidegből, a suliból, a hajtásból, a hat réteg ruhából, a bundabugyiból, de még szerencsétlen hóemberekből is, pedig ők aztán igazán semmi rosszat nem tettek - sőt, eddig úgy néz ki, a hóesés úgy általában sztrájkol... Lehet, hogy tavaly megbántottuk valamivel...?
Egy csendes estén történt. Nem is olyan rég; kétszer fordult meg azóta a Föld a tengelye körül, hogy a Nap üdítő fénye végignyaldoshassa felszínét egészen az ausztráliai korallzátonyoktól Grönland fagyos partjáig. A szobában ültem, békésen beszívva a kellemetlen cigarettafüstöt, melyet...
Najó, ez a túlköltői ömlengés nem tartható állapot! Inkább folytatom normálisan.* (=
Szóval megvolt az idei első nyár-flessem - hogy ilyen flegma, álnyelvújító szakkifejezéssel éljek. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért is szeretem én a nyarat - mindig másért persze, nem vagyok egyszerű lélek.
Képeket építek, és megmártózom az érzésekben, amiket kiváltanak belőlem. Végül is öt perc álmodozás még senkinek nem ártott meg, nem igaz...? Az olyan felszabadító - hiszen korlátaink csak fizikailag vannak, a képzelet, a lélek szabad és végtelen - ezt is ma tanultam! (A nagymamámtól. Az idősek tényleg tudnak valamit! Vagy ennyire modern a nagyim...?)
Szóval nyár. Tábortüzezni akarok. Fűben feküdni, mezítláb rohangálni, élményeket gyűjteni. Gitár mellett énekelni gáz dalokat barátokkal, ismerősökkel, vagy épp egy rakás random emberrel, akiket csak akkor ismertem meg. Csillagokat akarok nézni! A Cassiopeiát, mert az poén, és mert a madárdisznó jut róla eszembe...
Ja, hogy az már volt! Idén nyáron majd biztos valami más lesz... Zsebláma, vagy akrölteve? Esetleg zsiráf? Ki tudja... A nyár mindig tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat. Csak nyitni kell a világra, reagálni a lehetőségekre és élvezni, ami jut neked.
Ééééés ébresztő!!!
Mert a képernyőn vörösvértestek és nyirokkeringés várják, hogy foglalkozzak velük, mert az ablakon túl a mínuszok Trónok Harcába illő fagyos, kék zombitekintettel figyelik, hogy mikor szellőztetek végre, mert tél van, suli van, hideg van, hajtás van, meg vizsgaidőszak is, bár ez engem most nem is kéne, hogy foglalkoztasson, mert nem vagyok egyetemista, és ha így folytatom nem is leszek, mert mi a halál van a szövetnedvben??? A francba.
---> Na körülbelül így néz ki, amikor megszalad a fantáziám és beindulnak a fogaskerekek. (= Szóval ez tulajdonképpen egy demonstráció volt? Na mindegy... Énekelni meg úgysem tudok, gitárral vagy anélkül. De azért a tábortűz királyság - pláne ha magától begyullad...
És azt a Cup Songos flashmobot muszáj lesz megcsinálni!
Na de vissza a biológiához...
*Normálisnak lenni - még mindig - viszonylagos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése