Így tengette napjait a szerencsétlen állat, már-már lemondva a boldogság reményéről, mikor egy reggel új lakót hoztak az Állatkertbe. A strucc azon nyomban beleszeretett. Vonzónak találta tekintélyt parancsoló kiállását, izmos végtagjait, vérszomjas tekintetét, és úgy érezte, képtelen ellenállni azoknak a foltoknak... Ugyanis az új lakó egy leopárd volt.
Struccunknak sem kellett több, elhatározta, hogy másnap átszökik szerelme ketrecébe, és bevallja neki érzéseit. Ehhez már csak pár apróságra volt szüksége... Aznap éjjel szinte hallani lehetett, amint a madár agyában a "Mission Impossible" zenéjének ritmusára kattognak a fogaskerekek, ahogy a szökést tervezgeti. Mire másnap a gondozó elé állított - szokásos "szivató-arckifejezését" magára öltve - a struccnak már kész terve volt.
- Játsszunk, madárka! - röhögött az egó-problémás fiatal, majd kinyitotta a ketrec ajtaját. - Úgyse mersz kijönni! - provokálta a látszólag bután bámuló állatot, akinek pillanatnyi zavartságát csak az okozta, hogy nem tudta eldönteni; gondozója tényleg ennyire ostoba, vagy valami felsőbb hatalom könnyíti szabadulását?
Mert természetesen a strucc minden szót megértett. A sok itt töltött év alatt jobb szórakozása nem lévén, az embereket figyelte. Megtanult magyarul, a turistákról angolul, japánul, szuahéliül, szerbül és még ógörögül is, kicsit ismerte a KRESZ-t, és valamicskét értett a kártyához is, mert egyszer egy idetévedő hipszter hajléktalan egy teljes napon át bűvölte őt pasziánsz-tudományával.
Nem kellett azonban különösebb háttértudás, hogy megállapítsa: az ajtó nyitva, az út szabad. Pár könnyed, kecsesnek nem mondható lépéssel átgázolt a gondozón, aki azonnal szörnyethalt - amint sértett egója és agyveleje találkozott a meleg aszfalttal - majd már indult is, hogy felkutassa szerelmét.
Ekkor azonban eszébe ötlött még valami: mi van, ha szüksége lesz még a gondozóra a másik ketrec kinyitásához? Így hát a pórul járt testi épségére (nem mintha még számítana) cseppet sem vigyázva - bosszúból, amiért keresztül húzta remekül kiagyalt és mostanra elfelejtett szökési tervét - elvonszolta őt a leopárdketrecig.
(Ja igen, mert hogy a táblák alapján könnyen odatalált, ugyanis hosszú fogsága során olvasni is megtanult.)
Mikor megérkezett, megállt egy pillanatra. Egyrészt, hogy gyönyörködjön kicsit jövendőbelije fenségesen kiterült, hortyogó alakjában, másrészt, hogy konstatálja: segédlete nem elégséges a bejutáshoz. Ugyanis a gondozó összeroncsolt, jógapózba hajtogatott testéről még nem tudta átugrani a kerítést. Lázasan kutatott agyában a felhalmozott tudományok közt, míg végül rá nem bukkant a keresett információra. Szeme sarkából megpillantva a vérben tocsogó holttestet felidézte a pasziánszmester szavait:
"Azt jegyezd meg strucc, hogy a pirosra mindig feketét kell rakni! Onnantól már sima ügy." Így hát hősünk felkutatta az elefántoknál békésen őrködő nigériai vendéggondozót, akinek hibátlanul csokoládé-színű bőrét felhasítva egy szempillantás alatt kinyírta, majd visszatérve a leopárdketrechez - ahogy tanulta - a feketét a pirosra rakta, és onnantól már valóban sima ügy volt. Átvetette magát a korláton, tehetetlenül zuhant kicsit, majd tompa puffanással - fájdalmasan de büszkén - földet ért a leopárd orra előtt.
A vadmacska felriadt álmából, és az ijedségtől egy pillanatra hátra is hőkölt, miközben kölyökcicához illő nyávogás hagyta el az állkapcsát. Hogy kínos zavarát leplezze, hibátlan fogait a struccra vicsorította, aki szerelmi - és enyhe agyrázkódás okozta kábulatában csak ennyit kérdezett:
- Ugye te is vega vagy? - a leopárd meghökkent ugyan, de nem hagyta magát. Ahogy a legtöbb ostoba állat teszi, a legkézenfekvőbb eszközhöz fordult: az agresszióhoz.
- Peeeersze! De van egy húsféle, aminek nem tudok ellenállni... A strucchús!
- Juj, ez irtó szexi! - csivitelte a madár nem sejtve, hogy utolsó szavait ejti ki épp, mert a leopárd ekkor rávetette magát - és sajnos nem olyan értelemben, ahogy
Így ért véget a szerelmes, művelt strucc és az ostoba, agresszív leopárd románca. Ha az a vendégmunkás nem fekete lett volna, az én mesém is tovább tartott volna... Itt a vége, strucc el véle!
Tanulság: Soha ne taníts meg struccot pasziánszozni!
*"Hm, próbálj meg esti mesét mondani magadnak, hátha úgy könnyebben elalszol!" <-- nem jött be, viszont nyertem plusz egy óra ébrenlétet, amikor éjjel kettőkor nekiálltam megírni ezt a mesét... (=
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése