Nem megy

Mindenki életében vannak olyan pillanatok, amikor valami nem megy. Akár hogy próbálkozol, a dolog nem áll össze, és csak egyre idegesebb leszel. Még rosszabb, ha az a valami fontos, tétje van, hogy sikerül-e, és a legrosszabb, ha emellett még határideje is van...

Én is így jártam. Addig-addig idegesítem magamat az adott feladaton, addig-addig próbálkozok, ameddig végül már csak egyetlen magyarázat marad arra a bizonyos "nem megy" jelenségre: egyszerűen nem vagyok rá képes. Beleütköztem egy korlátba, amit képtelen vagyok átlépni. Folyamatosan megyek neki a falnak és egyre jobban fáj, de én csak folytatom, és folytatom, mert ha nem teszem, akkor elbukok. És csalódok magamban, és mások csalódnak bennem...

Ilyenkor mindenkinek jól esne egy-két biztató szó, hogy "Meg tudod csinálni!" vagy hogy "Pihenj egy kicsit, később biztosan menni fog!" csakhogy ez nem ilyen egyszerű... Mert lehet, hogy az önbizalmamat visszaadják ezek a kedves mondatok, és teszek még pár felesleges kísérletet és beverem a fejem még párszor abba az istenverte falba, de a végeredmény ugyan az:

Nem megy.

És akkor az ember dühös. És visítani tudna, és sírni tudna, és ordítani tudna és csapkodni tudna. És miért nem teszi? Azt mondják, higgadtan nekiállni a feladataidnak sokkal de sokkal hatékonyabb. Na igen, de minden egyes másodperc amit nem a fal ellen folytatott szélmalomharccal töltök, elvesztegetett idő, amelyre később - miután már elbuktam - azt mondanám (és mások is!) keserűen: bezzeg ha azt az időt hiszti helyett készülésre fordítottam volna!

És így lesz a pihenésből és lehiggadásból utólag hiszti... Nagyszerű!

Most, hogy megállapítottam, hogy stabilan haladok a becsavarodás felé, a legnyilvánvalóbb lépés az lenne, ha belátnám, hogy ezt nem kellene erőltetni. Hogy ez nem csak "nem megy" de soha "nem is fog menni". Na és ez az, amit képtelen vagyok elfogadni, mert ez azt jelentené hogy már most elbuktam. Hogy minden munkám, erőfeszítésem hiába volt, a fal ott marad.

És nekem pedig mi jut? Sajgó fej és kék-zöld foltok. Vagyis semmi... Vagy esetleg a racionális döntés tudata...? Francokat! Semmi! Csalódtam magamban, és csalódást okoztam másoknak. És még fel is adtam - helyben vagyunk!

Na ez az amit én nem fogok csinálni. Nem ezért dolgozok... "Nem adom fel!" - nagy szavak, dicséretes, hősies, blablabla, de a tényeken nem változtat - ettől még simán elbukhatok... És az idegbaj nagyon közelről kerülget.

Ez a különbség a film meg a valóság között - a nagy szavak itt sokszor mit sem érnek. Nem érzem magam jobban, és akár csak a biztató szavaktól, ettől sem lesz jobb az angol tudásom.

Úgyhogy most megyek vissza gyakorolni...