Ha ez így folytatódik, lassan kénytelen leszek hinni az Univerzumban... Érdekes helyzetbe sodort az élet - ismét. Azért írom, hogy érdekes, és nem pedig, hogy pozitív, vagy negatív, mert a kimenetelt és a következményeket még nem látom előre - talán jobb is...
Minden esetre ismét felveszem a spontaneitás-overallomat és fejest ugrok az ismeretlenbe.
Az utóbbi időben egy kicsit megcsappant a jókedvem - miket beszélek, nem is kicsit... Olyan voltam, mint egy gyászmenetben tipegő nénike fekete ruhájának a legsötétebb csipkéje... Azt kívántam, bárcsak történne végre valami, ami megváltoztatja a dolgok jelenlegi állását.
Hát történt... Fenekestül felfordultak a dolgok, és most egy olyan csoda része vagyok, amelyben bármi megtörténhet, jobb oldalamon azzal a személlyel, aki bármikor mosolyt csal az arcomra, és a bal oldalon azzal, aki pedig eléri, hogy képtelen legyek visszafojtani a könnyeimet...
Hogy ebből mi sül ki? Talán csak az Univerzum tudja... Minden esetre kettős érzéseim vannak a dologgal kapcsolatban. Mint egy sakktábla, mint egy színházi maszk két oldala, olyan vagyok... Olyan ez a helyzet...
"Színház az egész világ..."
Mi történt Sophie? ha gondolod majd mailben mesélj... De most is nagyon szép lett.. Nagyon szépen meg tudod fogalmazni az érzéseidet! _Gratula
VálaszTörlés