Nem kaptam ez előtt... És most annyira jól esett!
Óvónénitől van az alábbi felkiáltással:
"Picurnak,
mert nagyon-nagyon szeretem, amikor az ő szemén át láthatom a világ egy
részét. Illetve nem is a világét, hanem egyenesen az Életét. Annyira
más egy mai fiatal nézőpontya (sic!). Sokat tanulok belőle."
És ebben az egészben az a legjobb, hogy semmi mást nem csinálok, csak látom a világot... Az Életet... Valahogy... És leírom (= Jó érzés leírni. Még jobb érzés, ha olvassák.
És a legjobb érzés, ha valakinek netán még tetszik is!
Tehát köszönöm szépen az értékelést, és az olvasást, és a támogatást... Mert azért ennek az Életnek, az én Életemnek - tehát a blognak is - bizony Te, Óvónéni, része vagy! (Akár tetszik, akár nem, muhhahah <--mert ez Pices.)
Ps.: Ezt a díjat most tovább kellene adnom, de ezt sunyi módon el fogom bliccelni. Nem azért mert nincs olyan blog amit alkalmasnak tartanék, vagy mert lusta vagyok (jó azért is, de ez mellékes...) hanem mert magamat nem tartom elég széles látókörű blogolvasónak (és írónak), hogy értékelhető véleménynyilvánításként adhassam ezt tovább. Úgyhogy most nem teszem. Majd talán legközelebb... Egyszer...
Ha úgy hozza az Élet. (=
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése