Hogyan lesznek a hópihék?

- Tudjátok, hogyan lesznek a hópihék? - kérdezte Bodromb, a kandúr két kis kölykétől. Szép téli délután volt, tökéletes a kandalló előtt heverészésre.

- Én tudom, én tudom! - pattant fel egyből a nagyobbik, a cirmos fülű. Mindig is szeretett okoskodni.

- Na hogyan, Cirbolyhos?

- Amikor nagyon hideg lesz, az esőcseppek megfagynak, és hópihék lesznek belőlük! - magyarázta a kiscica, és nagy büszkén kihúzta magát. Biztos volt benne, hogy jól válaszolt - hiszen ezt tanították nekik a cicaiskolában.

- Hm... Érdekes gondolat. - felelte Bodromb elgondolkodva. - De ha így van, akkor mivel magyarázod, hogy a hópihék között sosincs két egyforma?

- Nincs közöttük két egyforma? - ámult Puhapetty, Cirbolyhos testvére. Ő még kicsi volt, ezért sokkal érdekesebbnek találta a szőnyegbe gabalyodott kis szöszt, amit pofozgathatott a mancsával, mint a hópihéket - de most egészen megfeledkezett róla.

- Nincs bizony! - mosolygott rejtelmesen Bodromb. Cirbolyhos nagyon igyekezett kifundálni valamiféle magyarázatot, de végül be kellett vallania, hogy semmi nem jut eszébe.

- Nem tudom. - nyávogta csalódottan, és elhalászta az apró szöszt a kistestvére elől, hogy legalább ennyi öröme legyen.

- Hát úgy, hogy a hófelhők nem közönséges esőfelhők: kívánságokból vannak! - mondta Bodromb, és kinézett az ablakon. Odakint szállingózott a hó. - Amikor kívánunk valamit, de úgy nagyon, igazán, akkor az a gondolat felrepül az égbe, és hófelhővé változik. Eleinte csak sok apró hófelhő van az égen, de aztán ahogy egyre több és több kívánság érkezik, a pici felhők egyre nagyobbak lesznek, míg végül óriás hófelhőkké olvadnak össze.

- Ehhez nagyon sok kívánság kell! - kiáltott fel Puhapetty, és a szemei egészen tágra nyíltak.

- Bizony! Egy olyan igazi, nagy havazáshoz a világ minden kívánságára szükség van. - magyarázta Bodromb.

- Ez butaság! - csattant fel Cirbolyhos, aki már nem hitt olyan könnyen az apja meséiben, mint a kistestvére. - Ha úgy van, ahogy mondod és a hófelhők kívánságokból lesznek, akkor miért csak télen van hó?

- Nagyon jó kérdést tettél fel, Cirbolyhos. - dicsérte Bodromb. - De a válasz egyszerű: meg tudjátok nekem mondani, melyik az az ünnep, amikor a kívánságok valóra válnak?

- A Karácsony! - vágta rá elvarázsolva Puhapetty.

- Úgy van! És mikor van Karácsony?

- Pontosan huszonhárom nap múlva. - felelte Cirbolyhos. Ő és a kistestvére is nagyon várták már az ünnepet.

- Igen, igen... - nevetett Bodromb, látva a kölykei lelkesedését. - De melyik évszakban?

- Hát télen! - felelték kórusban a kiscicák. Cirbolyhos szemei egyszer csak kikerekedtek, majd felkiáltott:

- Én már értem! Már értem miért télen esik a hó!

Puhapetty elszégyellte magát, és egészen elszontyolodott.

- Papa, én még mindig nem értem... - nyávogta halkan, nehogy a testvére meghallja.

- Azért Puhapetty, mert Karácsony előtt kívánunk a legtöbbet. Magunknak ajándékokat, finom eledelt, másoknak pedig boldogságot és szeretetet. És ahogy mondtad, nagyon sok kívánság kell ahhoz, hogy egy akkora hófelhőt építsünk, amekkorából annyi hó esik, hogy az egész tájat fehérré varázsolja.

- Akkor ez azt jelenti, hogy ha nyáron is sok mindent kívánnék, akkor nyáron is esne a hó? - kérdezte Puhapetty csalafintán, mert most már ő is értette a kívánságok és a hófelhők kapcsolatát.

- Nem, nem. Ahhoz a te kívánságod nem elég. Nagyon sok mindenkinek kellene nyáron is többet kívánnia egy nyári hóeséshez. - magyarázta Bodromb, és látva Puhapetty csalódottságát hozzátette: - De hisz ebben épp ez a szép: hogy minden kiscica, nagycica, egér, ember, sőt még kutya kívánsága is kell hozzá. A világ összes lelke együtt hozza létre azt a gyönyörű jelenséget, amit havazásnak nevezünk!

Ettől a szép gondolattól Puhapetty szíve is felderült. Cirbolyhosnak viszont ismét kérdése támadt:

- De akkor miért is különbözik minden hópehely a másiktól? - hiszen erre azóta sem kaptak magyarázatot.

- Igen, igen! Miért? - pattant fel a kisebbik is.

- Egyszerű: azért, mert nincs két egyforma kívánság sem. - felelte Bodromb. Egy darabig csak csendben nézték a lehulló pihéket, aztán Puhapetty váratlanul megszólalt:

- Én most már elhiszem, hogy a hópihék kívánságokból lesznek. Ha csak eső lenne, akkor nem lenne ilyen varázslatos.

- Én is elhiszem. - mondta halkan Cirbolyhos, bár talán kicsit még mindig nehezére esett beismerni, hogy nem neki volt igaza. - Hiába olyan hideg, mégis ahogy nézem, egyre melegebb érzés fog el idebenn. - azzal a mancsát a mellkasára tette, pontosan a szíve fölé. - Erre biztos, hogy csak a kívánságok képesek.

Az apró pelyhek csillogása tükröződött Cirbolyhos és Puhapetty szemében. Bodromb szeretetteljesen nézte őket, ahogy az ablakon át a hóesést bámulták. Biztos volt benne, hogy ettől a naptól kezdve, bármi történjék, a hópihék varázslatában mindig is hinni fognak.