Mire nem jó az internet... Anélkül fogalmam sem lenne, mit jelent a fenti sor. Mert hát a német nem tartozik a kedvenc nyelveim közé. Olyan agresszív - és aki ezt vitatja, annak figyelmébe ajánlanám az alábbi kis illusztrációt:
(Az egyetlen német szó, amit hajlandó voltam a fejembe vésni - najó, a schmetterlingen kívül, de azt ilyen blogháttérrel nem magyarázom, miért.)
Szóval kint voltam
Münchenben Müntyenben (amiben ty van az rossz nem lehet - lásd: bötyködő, tüttyögtetés, szmötyi - ésmégsorolhatnám). Igazi hejcegnőváros! Három napunk volt hejcegnőtársammal felfedezni csodáit, pontosabban öt, de hát utazni is kellett - igaz, hintó helyett railjettel libegtünk át a határo(ko)n oda meg vissza, és a pejparipa puffogása helyett egy mutáló metál macska biztosította a kötelező alapzajt a síneken töltött kétszer fél nap alatt.
De hát ne sírjon a kényelemért az, aki indulás előtt három nappal álmodja meg az utazást úgy egyáltalán... Következésképp hejcegnőlakosztályunk egy hippikemping lett: óriássátor tucatalvással polifoamokon, színes stringlightok (ez hogy van magyarul?) ameddig a szem ellát, közös konyha amit mindenkitakarítsonkimagautánkivévehameccsvanmertakkorúgysemfogjasenki - be is zárták egy napra, de kit érdekel, HÉTEGY!
Izé... Szóval olcsó, jó, rendes, segítőkész, jó humorú bajor bácsikkal és nénikkel a recepciósablak túloldalán, tényleg csak ajánlani tudom! Bár odakint nem ment ritkaságszámba a turistákkal való előzékeny magaviselet - csak hogy ily emelkedetten fogalmazzak, bár az is lehet, hogy megérezték felsővonalbeli származásunk levakarhatatlan auráját - noha igyekeztünk elfedni csapzott, bőrigázott, szakadt turistamaskarával, de ezek szerint nem elég sikeresen. Hiába, a vér nem válik vízzé. (Víz meg amúgy is volt elég - talán kicsit sok is...)
De az apróbb nehézségek ellenére tárt karokkal - és szerdai ingyenjeggyel - várt minket a Pinakothek, niggahattyúk úsztak köszöntésünkre a Nypmhenburg kastély kertjében...
... Megszakítjuk adásunkat - itt kell megemlékeznem ugyanis Elzáról. Fél éven át kísért utamon, velem volt jóban-rosszban, hóban-fagyban, táskában-zsebben, szeretett és gyűlölt, összekeverte a számokat a kontaktlistámban, felesleges holland női hangokat töltött le, belefagyott a legegyszerűbb feladatokba, mindig a legeslegrosszabb pillanatban merült le és még az sms-eimet is ritkán volt olyan drága megjeleníteni, hogy a messenger üzeneteimről már ne is beszéljünk, a kis genya, troll, ingyenélő, gyökér, kö... khm. Nyugodjék békében most, hogy már az örök Nypmhenburgi-nelépjafűre-decsakazértisodaléptem-milettavége-mezőket járja...
Elza
2013.12.25. - 2014.07.08.
...hablekornisok fogadtak a
Müller'sches fürdőben, és mondanom sem kell, hogy a kiszemelt koncerten díszvendégként trónolhattunk az oldalsó korláton - fizetni nem kellett, még bakot is tartottak nekünk, és az alattvalók odabent pacsikkal és "Oh, you've made it!" felkiáltásokkal köszöntöttek bennünket.
(Konklúzió: ritkanagy mázlisták vagyunk, a müncheniek pedig iszonyatosan jó arcok. Az itteni nemritkán rosszindulatú koszfészekből odaszabadult turistákként ez a hozzáállás meglepett és lenyűgözött mindkettőnket sőt, azt hiszem ez fog a legjobban hiányozni...)
A hazaindulás időpontjára végül (sőt, már 27 perccel előtte - mert valaki, khmneménádehogy, elnézte a hazavonat indulását) a martenslistánk nagyrészét, ha nem az egészet kipipálhattuk. Még azt is sikerült kiszámolnunk két pályaudvaronmajdnemelalvás között, hogy ha három nap elegendő, hogy az ember lánya egy várost bejárjon, akkor egy évbe nagyjából százhuszonkét város meglátogatása férne bele! Tökjólhangzik és tökhibás a számítás, de tökfáradtakvoltunk és töknemlényeges, mert annyi pénze még egy hejcegnőnek sincs, hogy folyton csak utazgasson - sajnos.
Mindenesetre ha valaki netán arra vetemedne, hogy Müntyen felé veszi az irányt, itt van pár hasznos tapasztalat:
- vízálló cipő KÖTELEZŐ!!! - bár a plattyogásban is van ty betű, annyira mégsem vicces...
- free wifi nagyjából csak a turistanegyed főterén van, de ott egész jó minőségű, bár hülyén néz ki, amikor az emlékmű mellett mindenki kockul
- a kávézóban feltett "Do you have coffee?" kérdés igenis lehet releváns
- azért olasz a francia, mert német
- a vintage a hagyományos bajor ruhákat jelenti használt kiadásban
- nem kell szívni ahhoz, hogy lilára fess egy fát
- kevés a szemetes, és az, hogy némelyik "Ascher" felirattal van ellátva, nem a bajorok ex-SZFE-rektorunkról alkotott véleményét tükrözi
- magyar ízek akadnak hébe-hóba, például az ungarisch salami ízű fagyi, de azért aki igazán gasztrohungarista, annak ajánlott vinni egy kis (míves) kolbászt, kalácsot, meg
a finom ivólevet Ászokot desszertnek egy kis Hétvezér borral, és akkor már majdnem a mongúz, szurikáta, rozmár, és vombat telepnél tartunk, egy csipet sünnel fűszerezve!
Néha elgondolkodom, hogy írhatnék értelmes dolgokat is erre a blogra...
molinó a szálláshelyhez vezető út fölött
...de szerencsére mindig elvetem az ötletet! (=
