"Ö is keres majd. Megtalál. "

Mondják: aki keres, talál. Csakhogy én egyáltalán nem kerestem, mégis érdekes dolgok jöttek szembe az utóbbi pár napban. Például egy afrikai dob...

Erwin:

Teátrum időszak van. Pár nap, és előadás. Ahogy azt egyik teátrista társam (a dobos) nagy bölcsen megjegyezte: "egy rendes teátrum próbának sötétedés után van vége." Hát bizony, olyankor az ember már nem teljesen van magánál, és meg-megesik, hogy előtör belőle az állat (medve, esetleg páva talán)...

És hát ki tudna jobb programot elképzelni, mint egy séta március 15-én este a vár alatti kis utcákban, a teljes végkimerülés idegállapotában (és a velejáró négyes IQ-szinttel)? És mivel jó magyar állampolgárok vagyunk, még a szél által megszadizott majd orvul felborított elkerítő táblát és szalagot is megigazítottuk (nem, nem az volt ráírva hogy "crime scene" - sajnos).

Hm... Így belegondolva talán ez az egyetlen értelmes magyarázata az utóbbi idő felettébb szórakoztató, random kellemes élményeinek: a karma. (Kinek a karma...?!)

Szóval találtunk egy rendszámot rencámot. És mivel - mint azt említettem: jó magyar állampolgárok vagyunk, elhatároztuk, hogy ahelyett, hogy hazavinnénk, megetetnénk, megitatnánk, megsimogatnánk és törődnénk vele mint egy kiscicával, visszajuttatjuk a gazdájához. Úgyhogy kerestünk egy szimpatikus rendőrkapitányságot, ahol aztán közölték velünk, hogy ha az első kerületben találtuk, akkor oda is vigyük be. "Tudjátok, hol van?" "Nem." "Az jó, mer' mise." - ezt így persze nem vallották volna be, de azért a mobilnet és térkép-alkalmazás valahogy nagyobb segítség volt a tájékozódásban.

Átballagtunk hát a naaaagyon messze lévő első kerületi rendőrkapitányságra ("az I. kerületi Rendőrkapitányság a Pauler utcában van, 8-10 percnyire a XII. kerületitől.") ahol szintén rendkívül örültek nekünk.

Hát senkinek nem kell manapság egy elárvult, szegény szerencsétlen rencámtábla...?

A végén a csaj (katicás körme volt) csak-csak bejegyezte a dolgot. Gondoltuk, mentségére szóljon: 15-e van, biztos rengeteg dolga volt. De aztán megkérdezte a dátumot... Mindenesetre rengeteg tapasztalattal gazdagodva távoztunk:

- a rendőrök nem szeretnek dolgozni, viszont
- hogy helyette mit csinálnak, az rejtély, mert
- wifi az nem volt, de
- meleg igen (nem is akartunk elmenni...)

A mai teátrum próba a fenti definíció szerint nem volt "rendes." Még világosban jöttünk el, azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy muffint sütünk (a melóért ingyen ebéd járt, hát igen...). Ezt aztán véghez is vittük, lett egy rakás hússzínű-rózsaszín banáncefre ízű barbiehányás muffinunk, meg egy adag hasonló hipster háromszögünk (alliteráció!) - jól hangzik, nem...?

Menet közben ismét jópolgároskodtunk: becsuktunk egy ablakot, ami leszakadófélben készült lenni a szél miatt és ismét visszaraktuk az elkerítő korlátot. Menet közben elsétált mellettünk egy tojás, Berengár király, majd egy fél bicikli, aztán Jézus Mária Szent József és Bertolt Brecht, végül pedig Takariko Kiriwi, a szemüveges asztalitenisz-világbajnok.

Najó, igazából csak a lyukas afrikai dob. (Meg egy pár cipő, de azt már nem volt pofánk elvinni.) De a dobot nekünk adták. Miután dobolni kezdtünk rajta, a bácsika - vélhetőleg az előző tulajdonos - feje megjelent az ajtónyílásban.

- Nem kopogtunk! Csak a dob...
- Elvihetitek! Lyukas, de szól.

Szóval ilyen egy lyukas afrikai (szóló)dob... Igazából persze nem sétált mert a dobok nem tudnak sétálni (a cipőknél ez valószínűbb, de ebben az esetben az is csak állt - egyedül nem megy nekik a közlekedés).

És hát minderről eszembe jutott az idei darabunkban elhangzó Weöres-vers - (innentől jön a bejegyzés kevésbé vidám része):

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:
Ő is keres majd. Megtalál.

- idáig van benne a darabban. Tovább nem is tudtam, de a bejegyzés kedvéért persze előkerestem; hát lehet, hogy nem kellett volna:

Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat:
és életem majd megtalál.

Újabb szép példa, mennyi minden rejtőzik a felszín alatt... És hogy mennyi mindent talál, aki keres. De néha az is, aki nem. Mert én igazán nem kerestem most semmit - csak a bajt. De azt mindig! (=