Mindig megtalál...

Miért van az, hogy ha egyik nap megismersz egy új szót, a másik nap biztosan előkerül? Miért van az, hogy ha valaki, akire rég nem gondoltál de egyik nap eszedbe jut valahonnan, az másnap biztosan megtalál? Miért van az, hogy ha egyik nap történik valami, amit elfelejtenél, akkor másnap biztosan szembejön olyasmi, ami emlékeztet rá? És miért van az, hogy pont ilyenkor kérdezik meg tőled, hogy ugyan hiszel-e egy felsőbb hatalomban...?

Mert az Életnek van humorérzéke.

De mit vesződöm én tevéled, édes, annyit?
A stressz, a félsz, a hiszti, a nyűgök, macerák…
Mind többször már a gond szívünkben ablakot nyit,
s a szó gégénkbe hátrál, akár egy pici rák.

Elég idült idill ez, még hogyha idill is.
A szíved az enyémmel nem kompatibilis.
Bőrünkből szikra pattan, ha megfogod kezem.
Nem illünk össze, drága, mit szépítsünk ezen.

/Varró Dániel/