Hozzávalók: tojás, só, olaj, tűzoltók, mentők, (szélsőséges esetben halottaskocsi), és ha rendelkezésre áll akkor valaki, aki tényleg ért a főzéshez.
Tipp: Ha enni is akarunk, minden hozzávalóból érdemes többet beszerezni, hogy legyen mit elpazarolni az idióta bénázásokra...
Elkészítés:
Olajat öntünk a tűzre... Nem, nem, mégse! Az edénybe... És alágyújtunk. Igen, így lesz jó. Aztán ha kicsit már meleg (ezt onnan tudjuk hogyha megtapizzuk az ujjunkkal akkor megéget. Fájdalmas de biztos módszer!) akkor megfogjuk a tojást és feltörjük. Lehetőleg a tojás-héj-arány nagyjából 3:1 körül legyen, ha a héj aránya ennél több akkor ezt idióta bénázásnak tekinthetjük és javasolt az újabb próbálkozás.
Ha a tojás az edényben van, akkor két eset lehetséges: szétfolyt a sárgája, vagy nem folyt szét a sárgája. Utóbbival esetünkben nem is érdemes számolni, mert a bekövetkezésének esélye nagyából 0.0000000001% (nem tudom hány nullát írtam, de a biztonság kedvéért adjunk hozzá még párat). Szóval a tojás benn, szétfolyva, héjasan. Megsózzuk. Kicsit. MONDOM KICSIT! Ehh... Nem baj, nem baj. Ez még nem végzetes.
És itt jön az, hogy rafináltan felturbózzuk ezt a fenséges lakomát! Ugyanis kreatív elmémmel kitaláltam, hogy ha mindezt piríósra pakolnánk, az mennyire feldobná a vacsorát (vagy reggelit, netán ebédet - ez az ámokfutás a nap bármely szakaszában elkövethető). Tehát pirítós be a pirítóba. Sajnos a mi pirítónk olyan, hogy mire kidobja a terméket (amitől kellőképpen megijedünk, így szinkronban ugrunk fel a kenyérrel - csak hogy érezze az empátiánkat) még pont nem sül meg eléggé, így vissza kell rakni még egy körre. De ha megvárjuk, mire ismét kidobja, akkor már csak szenet kapunk, de azt ipari mennyiségben. így manuálisan kell kivarázsolni a kenyeret a pirítóból... Mit fedez fel a tapasztalt konyhatündér?
Újabb alkalmat az idióta bénázásra!
Miután sikeresen odaégettük a pirítóst, ügyetlenkedjük ki (az ujj megégetése itt sem maradhat el, noha a pirítósról messze látszik, hogy talán túl is lőtt kissé a kívánt hőfokon, de hát a rend kedvéért azért illene...) a gépezetből. Ha igazán profin akarjuk csinálni, akkor a kenyér landolhat mindjárt a mosogatóban, ezzel a parktikával - melyet nem sokan ismernek! - kellemes, habzó hatást és élénk mosogatószer-aromát idézhetünk elő, ami jól megy a tiszta korom ízéhez.
Kicsit bűntudatom támadt a szétfolyt, odaégett és elsózott tojás miatt, mert meg kell vallani, baromi ronda látványt nyújtana a kenyéren, az meg úgy még se az igazi... Úgyhogy tettem egy második kísérletet - naiv gondolat, miért épp én lennék az akinek sikerül... De a tojás-héj-arány ezúttal talán kicsit jobb eloszlást mutatott.
Tehát tojás az edényben, szétfolyva, fedjük le és várjunk, sallala! Addig lehet esetleg vágni egy-két szelet sajtot, pár ujjpercet, néhány köbmilli körömdarabot, csak hogy színesítsük a fogást...
Mikor pedig a tojás végre kész - hasonlóan égetten de nem kevésbé rondán - realizálhatjuk, hogy ezt bizony egyáltalán nem sóztuk meg. Innentől két lehetőség áll rendelkezésre: újabb próbálkozásokkal emeljük az idióta bénázások számát, természetesen ehető kaját nem várva eredményül; ugyan már hová gondolsz kedves amatőr barátom! Vagy megkíséreljük elfogyasztani az így összeügyködött vacsorát...
Amikor beláttuk, hogy ez nem sikerülhet, arra az esetre érdemes a hűtőszekrényen tartani az alábbi kisegítő eszközt:
Jó étvágyat!
